Merengés

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe a múlt. A gyerekkor emlékei,mi volt,hogy volt…És a későbbiek.Tudom nem jó sokat agyalni az elmúlt dolgokon,de néha jó.Jó az ha szép dolgok jutnak az ember eszébe, de az már nem annyira,ha a kellemetlen események. Mert ami rossz volt az képes ugye felszakítani a begyógyult vagy a nem teljesen begyógyult sebeket,és fáj. Nagyon tud fájni.De van ugye az az elmélet, hogy nem szabad a múltban élni. Vannak olyan emberek akik, túl sokat rágódnak a múlton, szinte még ma is azon rágódnak mi volt húsz, harminc évvel ezelőtt. Ez nem jó, nem jó azért mert nem tud a jelenben élni, túl sok energiát öl abba,hogy az elmúlt eseményeken rágódik. Változtatni már nem tud rajta. kész..Megtörtént. Le kell vonni a tanulságot, és túl kell lépni rajta. Tudom ez nem könnyű. De meg lehet tanulni. Én is sok időt,túl sokat töltöttem el ezzel. Mondhatnám sok évet. Mire rájöttem nem jó így.Felesleges volt azon rágódnom,hogy mi lett volna HA. És azon miért bántottak meg bizonyos személyek, mert úgy éreztem én azt nem érdemeltem ki! Ma már tudom nem tudok mindenkinek megfelelni, pedig egész életemben csak azt szerettem volna.Mindig mindenkinek megfelelni. De ne tudtam, és ma sem tudok. Már tudom NEM LEHET MINDENKINEK MEGFELELNI, ÉS NEM IS KELL.