Szeretet

“Ha  szeretetre vágysz,

szeretned kell!

Ha társra vágysz,alkalmassá kell válnod a társulásra…”

-Müller Péter-

A szerelem, először rózsaszín köd, minden nagyon szép nagyon jó, szerencsés esetben ez nem elmúlik,hanem átalakul szeretetté..De a szerelem nem csak egy felemelő érzés, tud fájni is, nagyon tud.Mikor nem lehetsz vele, akit imádsz mert nem lehet valamilyen okból.Vagy mert megbánt téged akaratlanul is, vagy mert néha fontosabb neki más. Mert élni kell, kell hogy néha a barátaival legyen, ha nőről van szó,akkor a barátnőivel. De az nagyon ritka hogy hosszabb időn át,mindig minden jó legyen. Nem szabad kisajátítani senkit még akkor sem,ha mindig vele lennél legszívesebben. És miután csináltok külön programot ,elmesélhetitek egymásnak az élményeiteket. Ha nem vevő erre a másik fél,érdemes elgondolkodni a kapcsolaton,van-e lesz-e értelme tovább folytatni, mert ha az egyik fél meg akarja szabni a másiknak,hová mehet nélküle, ha mehet egyáltalán,az később sok vitát konfliktust eredményez.Mert lehet aki nagyon szereti a másikat enged neki, és lemond mindenről a kedvéért, de ez hosszú távon azt eredményezi,hogy az a fél,feladja önmagát,alárendeli magát a másiknak, és ez megint csak bajt okoz. Ilyenkor ha nem jutnak a felek közös nevezőre, érdemes elgondolkodni,ki kell lépni a kapcsolatból. Mert vannak több éves házasságok is ahol a nő általában mindig megalkuszik,tűr, és egyszer csak rájön arra nincs értelme, az idő eljárt felette, és ő mindig kötve volt, nem azt az életet élte amit szeretett volna. Itt olyan dolgokra gondolok, nincs mondjuk hobbija mert,lehetett volna, de a párja szerint minek azzal foglalkozni, mert őt nem érdekli, és másként vélekedik róla, de attól a párja ugye csinálhatná,mert szereti,feltöltődik általa, és ez nagyon jó,mert ha a nő jól érzi magát a bőrében,abból mindenki csak profitál, mert nem egy jókedvű feleség anya, de ha mindig fáradt,szomorú az senkinek sem jó. Tapasztalatból tudom: Soha ne add fel ÖNMAGAD! Nem vezet jóra! Itt és most csak egy életed van,és ha mindig csak már elvárasai szerint élsz, később ne lepődj meg, ha sok év múlva azt érzed elsuhant melletted az élet,és Te nem is éltél..Mert Önmagadat,mindig háttérbe szorítottad..Meg kell találni az arany középutat.

És igen alkalmassá kell válni a társulásra. Ebben mindkét félnek ki kell venni a részét. Hogy egymásnak igazi TÁRSAI  legyenek. Hogy nem csak egymás mellett éljenek, hanem együtt igazi társként. Mert attól,hogy együtt élnek egy fedél alatt még nem biztos,hogy társak is, társak akkor,ha közösen csinálnak valamit, ha megbeszélik melyikükkel mi történt, ha tudják mindig számíthatnak a másikra, jóban-rosszban, és egyszerűen jó együtt lenni.. Amikor már nem jó, és görcsben van az ember gyomra,mert nemsokára megjön a másik, az már baj..Akkor nem szabad benne maradni, ki kell lépni.. Előtte persze meg kell próbálni megbeszélni mindent, hogy mi a baj, és megpróbálni rendbe tenni,de ehhez mindkét fél kell, nem csak az egyikük ,mert úgy nem működik. Mindenhez két ember kell. Ha megy ki kell lépni, ne szabad görcsösen ragaszkodni a másikhoz, így mindkét félnek van egy jó esélye egy új boldogabb életre. MERT VAN OLYAN,HOGY VALAMI NEM MŰKÖDIK A JELENLEGI SZEMÉLLYEL, DE MÁSSAL TÖKÉLETES LEHET.

hát nem tudom nektek mi a véleményetek..