Szenvedély…

Egyik nap szeretlek, a másik nap nem,

Egyik nap eldöntöm vége, bűn mit teszek, és ezzel nem szabad együtt élnem…

Hagylak,kérem hagyj…annyiszor kértem már, de Te mást mondtál…

Azt mondtad,nem!!!Nem hagylak…hülyeség…az életed része vagyok már…

Én is éreztem mindig, igen az vagyok, és Te is az vagy az enyémben…

Részei vagyunk egymásnak…

Mert egymás nélkül nem jó!

Nem bírom,hiányzol..De bűnben élni? Mert van egy másik életünk.

Mit mi mással már rég elkezdtünk..

De az élet egymás útjába sodort minket,

Mind kettőnkkel játszott akkor ott az élet,

Ámor angyalkái szívünkbe nyilakat lőttek…

Először csak egy kis kalandnak véltem,Te is annak vélted…

Mert mi otthon nem volt, csók és ölelés Tőlem kérted, és Én is tőled reméltem,Akkor nekem nem volt társam, különben ezt soha meg nem teszem…

De akkor szabad voltam, és vágytam a csókod, az ölelésed…

Csak azzal nem számoltam,hogy ölelésedben elveszek én.

Később minden megváltozott, nem álltál mindenben mellettem, és én vágytam a régi életemre,

Arra,hogy egy férfi a társam,állandóan velem legyen…

És tagadtam lényed a létezésed, eltoltalak,mert, azt gondoltam ez nem tisztességes…

És elmúlt valamennyi idő…

De egyszer, mikor az utcán abban a városban mentem, dolgom intéztem,

Pár méterre Te ott mentél előttem, és a szívem óriásit dobbant, akkorát,hogy beleszédültem…

És akkor ott rádöbbentem, akarlak kellesz nekem ,mert nélküled nem létezem, bűn, vagy nem bűn, Akarlak !!!!!!Kellesz Nekem!!!!!

És idáig Nélküled Én hogyan éltem?

Ahogy Én kellek Neked, Te épp úgy kellesz nekem!

Szeretem a hajad, a szemed, a szád, a kezed mikor ,simogat,mikor karod szorosan átölel…

Szeretem minden sejtedet….

Úgy ahogy vagy…Nagyon szeretlek Téged…