Társas magány…

A társas magány…Igen..így nevezem… Mikor élsz valakivel, évek, netán évtizedek óta, de nincs közös téma már és rég sem igen volt.

De akkor még ott bujkált az érzés, SZERETED, és ő is SZERET. Talán igen..

SOKSZOR, és szinte MINDIG, Azon munkálkodtál,hogy megfelelj neki, mert neki soha semmi nem volt elég jó, és a családjának, kiváltképp ANYUKÁJÁNAK,

soha nem voltál jó az ő kicsi fiacskájához, és mikor azt gondolnád már minden jó lesz, mert mindketten éreztek még valamit egymás iránt, és élhetnétek boldogan, de nem lehet, mert anyuka mindenfélét kitalál, hogy ne legyen az az érzés a tiétek, talán folytatjátok úgy mint évekkel előtte, csak már éretten, bölcsen, és vigyázva arra,hogy mindkettőtöknek jó legyen. Ne kövessétek el a régi hibákat. Csakhogy nem lehet egészen úgy kivitelezni semmit, mert ott a kedves anyós, a mama, aki ugye miután egyedül él, és mivel nem jó egyedül ugye, szabályosan rátelepszik a fiára, zsarolja, ( jaj kisfiam, nekem már nem sok van…majd megtudod ha már nem leszek, és ugye egy gyermeknek szót kell fogadni az anyjának, mert tisztelni kell a szülőt,)

Ez rendben is van..Tisztelni, szeretni, becsülni kell, így is van és TÖRŐDNI kell vele, de hogy az már a házassága rovására menjen???

És a feleség ugye, mindig mellőzve érzi magát, mert mindig anyuka az elő, sőt, egy ideje az egyetlen, és ő élvezi, hogy ez így van és nem érdekli,hogy a kedves fia már a válás közepette van, mert néha el lehet viselni, hogy feleség hiába főz, a férj, az anyuka főztjét eszi, mert ugye már nem sokáig???????? De nem csak ez, hanem nagyon sok minden van, ami bizony két ember közé állhat. Mert minden két emberen múlik.

Hiába tesz meg mindent az egyik, ha a másik nem fogadja az igyekezetet.

És előbb-utóbb aki többet tesz a kapcsolatért, bizony belefárad abba,hogy ő mindent belead,

DE, NEM KAP VISZONZÁSKÉPP SEMMIT

és feladja.

Kérdés volt-e értelme az egésznek?