Útkereső

Szomorú szerelem… A nő, ki nős embert szeret, szomorú szerető nagyon, Éjjel a vágy, ha rámered, felsír, mert nincsen irgalom. Hetenként egy-egy délután eljön hozzá, ki öleli, Siet, feléje nyúl sután, más otthon ízével teli. A zsebkendőjén, ingein egy másik asszony nyoma van, S a férfi életében ím ő – bárhogy lángol – nyomtalan. Csak,… Tovább »

Érzés…  Ma már minden üres…Nem érzek semmit…Valamikor nagyon szerettelek, Te voltál minden…A NAP A HOLD A CSILLAGOK…AZ ÉLETEM…Most nem érzek semmit…Csak a magányt, hogy minden üres…ELFÁRADTAM…Most nem küzdök már, hogy minden jó legyen, hogy mint rég, úgy szeress engem… Most nem küzdök, csak némán, magányomban itt ülök. Itt ülök, és emlékezem..Emlékezem milyen is volt rég…Mikor… Tovább »