Érzés…
Ma már minden üres…Nem érzek semmit…Valamikor nagyon szerettelek, Te voltál minden…A NAP A HOLD A CSILLAGOK…AZ ÉLETEM…Most nem érzek semmit…Csak a magányt, hogy minden üres…ELFÁRADTAM…Most nem küzdök már, hogy minden jó legyen, hogy mint rég, úgy szeress engem… Most nem küzdök, csak némán, magányomban itt ülök.
Itt ülök, és emlékezem..Emlékezem milyen is volt rég…Mikor még magadhoz öleltél…De már nem…Csak a csend ölel át, a csend, a némaság leheli ajkamra forró csókját. Már nem szorít karod, nem ölel magához…Már nem érzek semmit…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: