1.0Útkeresőhttps://arnyjatek.cafeblog.huÚtkeresőkhttps://arnyjatek.cafeblog.hu/author/napocskam/<p style="text-align: center"><span class="_5yl5"><span>Szomorú szerelem... A nő, ki nős embert szeret, szomorú szerető nagyon, Éjjel a vágy, ha rámered, felsír, mert nincsen irgalom. Hetenként egy-egy délután eljön hozzá, ki öleli, Siet, feléje nyúl sután, más otthon ízével teli. A zsebkendőjén, ingein egy másik asszony nyoma van, S a férfi életében ím ő - bárhogy lángol - nyomtalan. Csak, mint a napfény, felragyog, aztán pár napra beborul, Az ünnepek, vasárnapok magányosan telnek, józanul. Néha, ha fáradt s kézbe fog otthon egy könyvet és leül, Pár sort elolvas, felzokog, mert oly sokat van egyedül. De miért? Hisz ő is annyit ér, mint az, akinek férje van, Benne is úgy lobog a vér, szeretne élni boldogan. Fényes vasárnap járni kinn, büszkén, karolva vinni őt, Mutatni: Nézzétek! Enyém! Állni a pletykálók előtt. S nem mellékutcák kis, sötét zugában kapni csókokat, És ijedten rebbenni szét, ha ismerős, ki ott haladt. A nő, ki nős embert szeret, sok rossz asszonynál többet ad, Hitet, szerelmet, életet, türelmet, ifjú álmokat. . .</span></span><a href="https://arnyjatek.cafeblog.hu/files/2015/04/10418301_690799144320223_8758128183049743404_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-172" src="https://arnyjatek.cafeblog.hu/files/2015/04/10418301_690799144320223_8758128183049743404_n-300x252.jpg" alt="10418301_690799144320223_8758128183049743404_n" width="300" height="252" /></a></p>richhttps://arnyjatek.cafeblog.hu/files/2015/04/10418301_690799144320223_8758128183049743404_n-150x150.jpg150150